Az északi háború - 2. rész
Döntő fordulat - a poltavai csata
(2007.01.17.)

XII. Károly a narvai győzelem után nem nyomult be Oroszország belsejébe. Tízezres hadseregét talán kevésnek, az utánpótlási vonalakat túl hosszúnak tartotta ehhez - inkább Lengyelország felé fordult. Bár többször is legyőzte a lengyelek szász királyát, az orosz segélycsapatoktól és fölkelő lengyel nemesi seregektől támogatott Erős Ágoston újra meg újra visszaszerezte az ország azon részeit, ahonnan a svéd fősereg kivonult.

Károly végül a kergetőzést megunva Szászországba vonult, és egyenesen a drezdai királyi udvarban kényszerítette Ágostont a lengyel királyi címről való lemondásra.

I. Péter azonban jól használta ki az ajándékba kapott időt. Már a narvai vereség évében, 1700-ban újra svéd fennhatóság alatti területeket támadtak az orosz csapatok, egyre sikeresebben, hamarosan kijutottak a Balti-tengerhez is. Péter növekvő magabiztosságát jelezte az a tény is, hogy új fővárosát, Szentpétervárt a svédektől frissen foglalt területen alapította a Néva torkolatánál (1703-ban).

Károly csak a szász-lengyel probléma lezárása után, 1708-ban indult újra Oroszország ellen.
30 ezres serege elől az orosz fősereg visszavonult, csak kisebb csatározások folytak, svéd sikerekkel (golovcsini csata). A svéd király azonban megintcsak visszariadt attól, hogy Moszkváig merészkedjen. Inkább elfogadta Mazeppa, kozák hetman szövetségi ajánlatát, és abban a reményben, hogy a kozákok lakta vidékek elszakításával súlyos sebet ejthet ellenfelén (illetve, ha az oroszok ezt meg akarják akadályozni, szövetséges területen kényszerítheti ki a döntő csatát), délnek fordult.
Péter és tábornokai azonban gyorsabbak voltak: Mensikov orosz tábornok meglepte és megsemmisítette Mazeppa seregét még a svédek odaérkezése előtt, és megerősítette a vidék várait.

Egy ilyen erődítmény, a poltavai vár mellett zajlott végül az északi háború döntő csatája (részletei itt), amelyben a túlerőben és elsöprő tüzérségi fölényben (72 ágyú 4 ellen!) lévő oroszok megsemmisítő győzelmet arattak a svéd hadak felett (1709. július 8.). Ezzel a győzelemmel a kezdeményezés végképp az oroszok kezébe csúszott át. Péter a nagy győzelem feletti örömében tanítómestereinek nevezte az elfogott svéd tiszteket, Károly, aki korábban szerzett súlyos sebe miatt csak nézője lehetett addig verhetetlen serege összeomlásának, néhány száz emberével Törökországba menekült.