|
MJJ |
||
|
|
||
|
Velence
Az M1-en látott Casanova-film adta az apropót, hogy belegondoljak (és utánanézzek), mi lehetett a titka Velencének, a méreteihez képest meglepõen nagy hatalmú városállamnak? Hogy volt képes ez a kis állam sikeresen szembeszállni nem csak a hozzá képest hatalmas középkori Magyarországgal (a dalmáciai városokért), de dacolni a világhódító török birodalommal is? A válasz: Velence titka a Földközi-tengeri kereskedelembõl
származó gazdagsága volt. Fénykorában
3300 (!) kereskedelmi hajója járta a tengert. Kereskedtek
a térségben mindenkivel (beleértve természetesen
a törököket is), és már csak ezért
is igyekeztek elkerülni a háborúkat. De ha rákényszerültek
- és persze jónéhányszor rákényszerültek
-, ott sem vallottak szégyent. Nem csak kereskedõ-, hadiflottájuk
is félelmetes volt: Az 1571-es lepantói tengeri csatában
pl. 112 kiválóan fölszerelt nagy hadihajóval
- többel, mint az ereje teljében levõ Spanyolország
(!) - vállaltak döntõ részt a törökök
feletti megsemmisítõ gyõzelembõl. (Más kérdés, hogy nem vállalták az elhúzódó háborút, megelégedtek azzal, hogy a török a vesztes csata után hajlandó volt békét kötni velük, lemondva a további tervezett hódításokról - noha a frissen elfoglalt Ciprust nem adta vissza Velencének -, és kizárólagos kereskedelmi jogokat biztosított a városnak a birodalom területén.) Casanova idejében (1725-ben született) Velence már leszálló ágban, annak is a végén volt. A Földközi tengeri kereskedelem jelentõsége visszaesett, az új tengeri kereskedõ-hatalmak, Hollandia és Anglia már az óceánokon keresztül, az egész világgal kereskedtek. És az állam szerkezete is elavult: Amikor a francia forradalom szele ide is elért, a Velencei Nagytanács feloszlott és a hatalmat átadta a népnek. Napóleon ennek ellenére elfoglalta a várost (1797-ben), és megszüntette önállóságát. (Casanova egy évvel élte túl városát.) Velence elõbb Ausztriáé lett, majd 1866-ben a néhány évvel korábban kikiáltott egységes Olaszországhoz csatlakozott. |