A Gripen-ügyben magyar pártokat vettek meg, írja az egyik nagy magyar hírportál amerikai forrásokra hivatkozva (állítólag a CIA-nek vannak erre utaló adatai).

Noha az amerikai sértődöttség (az F16-osok helyett választottuk a Gripeneket) torzíthatja a képet, csöppet sem lenne meglepő, ha okkal zörögne a haraszt.

Hogy mennyire általános lehet az efféle "megtámogatása" az ilyen nagy üzleteknek, arra egy kilenc évvel ezelőtti történet a legjobb bizonyíték.
Serge Dassault, a Dassault-birodalom feje dühösen fakadt ki újságírók előtt 1998-ban, amikor egy belga bíróság elé idézték egy 10 évvel korábbi korrupciós ügy miatt:
Azt mondta, nem érti, mit akarnak tőle az őt perbe fogó ügyészek - az ilyen nagy volumenű eladásoknál régi, megszokott gyakorlat a közreműködő politikusok megjutalmazása. Dassault meglepő őszinteségéhez talán idős korának (kezdődő szenilitás?) is volt köze, mindenesetre a tárgyalásra nem ment el, és hiába ítélték el távollétében vesztegetésért, Franciaország nem adta ki Belgiumnak.

Az amerikaiak meg jobban teszik, ha saját házuk táján sepregetnek. Minden idők legnagyobb harcirepülő-eladási botránya az amerikai Lockheed nevéhez fűződik: 1960-ban 22 millió dollárt csúsztattak a megfelelő zsebekbe, hogy megbízhatatlan Starfighter gépüket elsózzák valahogy (az amerikai légierőnek nem kellett). A piszkos pénz a szokásosnál is piszkosabb munkát végzett: Csak Németországban 270 (!!) gép zuhant le, 110 pilóta halálát okozva.
(Egyébként könnyen lehet, hogy az akkori amerikai kormányzat is fejtett ki valamilyen nyomást a bonni döntéshozókra: A Lockheedet - az amerikai hadiipar egyik ászát, a Pentagon egyik legnagyobb beszállítóját - csőd fenyegette az eladhatatlan gépek miatt, a németek meg le voltak kötelezve a háború utáni újjáépítésben és a nyugat-berlini blokád idején nyújtott segítség miatt.)