|
Szabadságot, egyenlőséget, testvériséget!
(2007.07.15.)
"Forgolódnak a tőkés birodalmak,
csattog világot szaggató foguk ...
...
Kis, búvó országokra rálehel
a tátott tőke sárga szája. Párás
büdösség felhő lep bennünket el.."
(József Attila: Munkások)
Szabadság, egyenlőség, testvériség! Ezekkel a jelszavakkal indult hódító
útjára (218 évvel ezelőtt, 1789. július 14-én, a Bastille ostromával)
az európai kontinensen az új, polgári világ, amelyből a mai kapitalista
világrend kinőtt.
A szívet melengető eszmék megvalósításába azonban végzetes hibák csúsztak,
és lassan, de biztosan az eredeti elképzelések (álmok?) csúfondáros tagadásává
vált a valóság. József Attila fenti sorai - főleg, ha a "birodalmak"
kifejezés alatt vállalatbirodalmakat értünk - aktuálisabbak, mint megszületésük
idején, nem sokkal az utolsó nagy világégés előtt.
Soha ilyen egyenlőtlenségek nem voltak még az emberiség történetében,
mint most. Egy egyiptomi fáraónak és legutolsó rabszolgájának vagyoni
helyzete és életmódja is közelebb állt egymáshoz, mint egy mai dollármilliárdosé
és egy hajléktalané.
A középkori rablóvárak uraiban több testvériség volt egymás és alattvalóik
iránt, mint korunk rablóvárainak, a globális cápatőke nagyvállalatainak
tulajdonosaiban.
Szabadságunk is csak látszólagos (a munkavállalóké legalábbis): A munkanélküliség
rémétől fenyegetve a munkaadókhoz való viszonyunk "jó" esetben
jobbágyi, rosszabb esetben rabszolgai vagy prostituált típusú. A munkanélküliek
óriási tömegeinek szabadságáról már beszélni sem érdemes, az egyre növekvő
számú hajléktalanra gondolva meg végképp ökölbe szorul a kéz.
Világméretűvé vált társadalmunkban, amelynek immár majd' minden pontja
össze van kötve - nem csak látjuk (média, internet), de a bőrünkön is
érezzük, ha történik valami valahol (globális gazdaság) -, óriási, egyre
mélyülő szakadék tátong: szupergazdagok és szegények között. (A világ
500 leggazdagabb emberének több vagyona van, mint a világ szegény államainak
- kb. 3 és fél milliárd lakossal ! - összesen.)
A verseny és a profit mindenhatósága rohamosan sorvasztja minden társadalom
összetartó erejét, a szolidaritást, és olyan feszültségeket gerjesztett,
amelyek rövid időn belül globális méretű katasztrófákhoz vezethetnek (zavargások,
lázadások, háborúk, éhínségek, járványok, a nemzeti társadalmak
szétesése maffiafőnökök uralta birtokokká! - lásd lejjebb), ha
nem történnek határozott lépések a folyamat megállítására és megfordítására.
A globális cápatőke, amely - természeténél fogva - a Földet csupán zsákmányállatnak
képes tekinteni, a profitszagtól ajzva szaggatja szét a hagyományos közösségeket,
munkanélküliek és szegények százezreit, oktatási és egészségügyi rendszerek
romjait hagyva a kifosztott területeken - nem mellesleg a környezet gátlástalan
szennyezését bírálókat is nyavalygóknak tartja.
A cápatőke számára az ideális munkaerő rabszolga (lásd a szakszervezetekhez
való viszonyukat - vagy egyáltalán nem engedik működni, vagy csak névleg),
az ideális vásárló ökör (lásd a reklámokat).
Legünnepeltebb ideológusuk szerint az igazán jó vállalat nem megkeresi,
hanem megteremti a keresletet terméke iránt - értsd: Annak is eladja,
akinek semmi szüksége rá.
Ez a gondolat már a kriminalitás felé mutat (megtévesztés), de hát a cápatőke
és a bűnözés amúgy is jó barátok:
A spekulatív (tőzsdei manipulációkkal), vagy csalárd módon ("fehérgalléros"
bűnözés) szerzett vagyonok száma rohamosan növekszik.
Az IMF becslése szerint az világ összes jövedelmének kb. egynegyede (sok
ezer milliárd dollár!) található ú.n. offshore bankokban, titkos, számjeles
számlákon, minimum az adózás elkerülése érdekében, de nagy valószínűséggel
sokszor azért is, mert gyanús forrásból (bűnözés) származnak.
"Belépünk az "uralom vegyes gazdaságának" szakaszába, ahol
a bűnözés nem pusztán célja, de formája is az uralomnak: a tőkefelhalmozáshoz,
a közösségi élet újratermelésének szociális folyamatához, illetve a hatalom
és uralom politikai folyamataihoz kapcsolódó gazdasági folyamatok szintjén
...." "Egyszerűen arról van szó, hogy ez általában a szociális
és gazdasági folyamatok fejlődésének iránya. A huszonegyedik század szociális
életének növekvő instabilitása, kockázatos, sőt barbár mivolta bizonyos
értelemben magában foglalja a visszatérést egy olyan társadalomba, amely
megelőzte a modern ipari kapitalizmus kialakulását." (John Lea:
A bűnözés mint uralom. Ford. Kelemen Krisztina. Az "Eszmélet"
c. folyóiratból.)
"Jól ismert a fokozatosan elmosódó határ a szervezett bűnözés, vállalati
bűnözés és a törvényes vállalkozások között (Ruggiero, 1996, 2000). A
szervezett bűnözés a nagy üzlet egyik ága: egyszerűen a tőke illegális
szektora. Úgy becsülik, hogy az 1990-es évekre a szervezett bűnözés "bruttó
bűnügyi terméke" révén a világ huszadik leggazdagabb szervezete lett,
és gazdagabb, mint 150 szuverén állam (Castells, 1998: 169). Becslések
szerint a világ bruttó bűnügyi terméke a világ kereskedelmének 20 százalékát
teszi ki (de Brie, 2000)." (ugyanott)
" ... a legitim vállalkozások aktívan keresik a kapcsolatot a bűnszövetkezetekkel,
és hozzájuk hasonló módszereket rendszeresítenek. Az embercsempészet csökkenti
a munkaerőgondokat sok termelői ágazatban, mint a textil- és élelmiszeripar,
építőipar és mezőgazdaság, továbbá a feketegazdaság, ahol a félig legális
alkalmazás tarkítva van bűnügyi tevékenységbeli alkalmazással (Ruggerio,
1997)." (u.o.)
" ... a verseny és a termelési költségek minimalizálásának szükségessége
olyan helyzetet eredményez, melyben "a vállalatok egyre kevésbé találnak
lehetőséget arra, hogy bűntények elkövetése nélkül működjenek" (Bello,
2001: 16, lásd még Mokhiber és Weissman, 1999, Ganesan, 1999). A multinacionális
vállalatok összejátszása az erőszak különböző formáival felidézi a kapitalizmus
fejlődésének korai szakaszát, az amerikai "rablólovagok" idejét
(Sombart, 1967)." (u.o.)
" ... a legitim tőke növeli hatalmát a kormányok felett, hogy
csökkentse az adóterheket, és nemcsak azzal fenyeget, hogy az olcsóbb
munkaerőhöz telepíti termelőegységeit, de azzal is, hogy beveti a szervezett
bűnözés néhány taktikáját és erőforrását. (!) [kiemelés
tőlem - B.P.] Valóban, a bűnözésben előforduló tőke arra kényszeríti a
törvényes tőkét, hogy versenyezzen vele és kerekedjen felül azon a terhen,
hogy legalábbis minimális adóbevételt fizetnie kell (Shelley, 1998: 608-9)."
(u.o.)
"Az "uralom vegyes gazdaságának" utolsó dimenziója a legitim
állami ügynökségek szabályainak helyettesítése a bűnözés szabályaival.
A bűnszövetkezetek, anélkül hogy beszüntetnék a bűnözést és a brutális
erőszakot, egyfajta gyenge, távoli jogi autoritást követelve maguknak
kisajátítják a büntetés, vitarendezés jogát ..." (u.o.)
"a bűnözői csoportok " ... rendkívüli mértékű kvázi-legitim
kényszerítő és kereskedelmi erőt képviselnek szerte az USA-ban építési
projektek százaiban, szegénynegyedekben és városházákban - az eltérő véleményen
levőket meghurcolják, a tiltakozókat megölik, azokat, akik elfogadják
őket, kizsákmányolják, azokat pedig, akik nyíltan felkarolják őket, kiszolgálják"
(Luke, 1996, lásd még Davis, 1990, 1998)." (u.o.)
"Ebben a helyzetben azt, ami a legitim államapparátusból megmarad,
azt egyszerűen ki lehet fosztani és átalakítani e klikkek eszközévé, amelynek
eredményeképpen "senki nem tudja többé megmondani, hogy az államapparátus
melyik része védi még a jogrendet, és melyik állt össze egy bűnszövetkezettel,
hogy hadat viseljen annak riválisai ellen" (Martin és Schumann, 1997:
210). Fekete-Afrikában például a politikai uralom szétesése különböző
bűnözői tevékenységekre "egy szubkontinens domináns jellemzőjévé
lett, ahol az állam szó szerint összezuhant a gazdasági krízis,
a strukturális kiigazítások neoliberális programjai és a politikai intézmények
legitimációjának elvesztése együttes hatásától" [kiemelés
tőlem - B. P.] (Bayart és társai, 1999: 19)." (u.o.)
A (sokezer éves) erkölcsi korlátok tudatos és rendszeres átlépése nyílegyenesen
vezet a társadalom széthullásához. A folyamatot erősíti, hogy az elszegényedő
rétegek egyre kevesebbet tudnak költeni, ez túltermelési válságokhoz,
csődökhöz, egyre szélesedő káoszhoz vezet, míg végül rablólovagok egymással
hadakozó birtokaira esik az ú.n. "fejlett" világ. (Aztán persze
majd jönnek rendcsinálók: A társadalmuk erkölcsi parancsaihoz jobban ragaszkodó,
ezért államaik erejét is megőrző muzulmánok, vagy a kínaiak ...)
Amíg lehet (ha még egyáltalán lehet), tegyünk ellene!
Néhány javaslat:
Például:
Adóztassuk keményebben a multinacionális tőkét, a befolyt pénzt fordítsuk
a szegényekre.
Állítsuk helyre a gondoskodó államot (az egészségügyi és szociális gondoskodást
mindenképpen), ha szükséges akár (vissza)államosításokkal is.
Radikálisan növeljük a kis- és középvállalkozások számát (pl. adókedvezményekkel,
kedvezményes hitelekkel, állami megrendelésekkel ). Most az állam (az
adóhivatal) nem szereti a kisvállalkozásokat, mert sokat kell velük bíbelődni
kevés pénzért. Hát ne bíbelődjön velük: Kapjanak a (hazai) kis- és középvállalkozások
teljes adómentességet, a kieső pénzt a forgalmi adó visszatérítések megszüntetésével
lehetne pótolni. (A forgalmi-adó visszatérítés úgyis sok visszaélés forrása,
és a logikáját sem értem: Én semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy
az állam többször is megkapja egy termék áfáját, ha az többször is gazdát
cserél ...)
Persze igazán sikeres akkor lehetne ez a harc, ha (legalább) az Únión
belüli összefogás segítené. De talán ez sem reménytelen: Francia és olasz
példák is vannak a globális (amerikai) tőke "kiutálására", és
Németországban is nagy tömegek fogékonyak a problémára. (Tüntetések
a rostocki G8 csúcs idején.)
(2007.08.06.) Frissítés
- kiegészítés, idézetek
a Világgazdaság egyik cikkéből (Nyugaton
is mumus a globalizáció):
"Meglepően negatív a globalizáció hatásainak és a multinacionális
vállalatok vezetőinek megítélése a gazdag nyugati államokban - derül ki
a Financial Times/Harris hat országban végzett felméréséből."
"Az európai és amerikai megkérdezettek nagy többsége több adót szedne
a magas jövedelműektől, és maximálná a topmenedzsereknek adható javadalmazások
nagyságát. A válaszadók szintén nagy hányada károsnak tartja a globalizációt,
és a kormányától várja el, hogy intézkedéseivel enyhítse a gazdasági liberalizáció
sokkhatásait. A felmérésben szereplő britek, franciák, spanyolok és amerikaiak
körében háromszor annyian tekintenek kedvezőtlen folyamatként a globalizációra,
mint ahányan pozitívan ítélik meg azt."
"Az esélyegyenlőségről hasonlóan borúlátóan vélekednek a fejlett
országok polgárai. Kivétel nélkül mindenhol többségben voltak azok a válaszadók,
akik szerint nem teljes az esélyegyenlőség országukban..."
"Bár a legtöbb európai még mindig jó dolognak véli a szabad kereskedelmet,
a franciák, a németek és a spanyolok többsége ezzel együtt azt is kívánatosnak
tartaná, ha a kormány aktívabban beleszólna a gazdasági kérdésekbe."
Babucsik Péter
A fenti gondolatokat a saját (+ családi, baráti, ismerősi) tapasztalatokon
túl a következő írások is inspirálták:
Lea,
John: A bűnözés mint uralom (Az "Eszmélet" c. folyóiratból)
Chossudovsky, Michel: The Globalization of Poverty and the New World Order
(A szegénység globalizációja és az új világrend)
Flossmann-Piringer:
A jog szabad játéka (Az "Eszmélet" c. folyóiratból)
Csillag
Gábor: Rostock - az igazi botrány (Védegylet - Népszabadság)
Megalázottak
és megszomorítottak (Védegylet)
Nyugaton
is mumus a globalizáció (Világgazdaság)
|
|