Kemény János tragikus tévedése
Amikor 1661. január elsején Kemény Jánost
a szászrégeni országgyûlésen Erdély
fejedelmévé választották, rövid, szenvedélyes
beszédben jelentette be az erdélyi politika irányváltását:
A törökökkel való szakítást és
a Habsburgokhoz való közeledést.
"Gondoljátok meg, kérlek, mennyi ezer keresztyének
légyenek még az tatár keserves igája alatt,
kik mezítelenség, éhség, szomjúság
miatt elepedvén sóhajtanak: nézzétek házatoknak
még jól meg sem hűlt hamvait, szemléljétek tűz miatt elégett
alkatmányoknak pusztult helyeit; megmezíteleníttetett
Erdély az õ lakositól, megfosztatott aranyától,
ezüstitõl, és megfogyatkozott erejiben is; sõt hogy
igazán megvalljam, bõvebben öntöztetett meg ez ezerhatszázhatvanadik
esztendőben ez haza keresztyén vérrel, hogysem mint égi
harmattal. Tanácsosokat kerestek-é? megholtanak; vitéz
embereket kívántok? megölettettek, és ami ez
hazának legsiralmasb, ahol erõs kõfalok, bástyák
és erõsségek állanak vala fönn, ott mostan
az gaz és bokros tövisek az szél ellen ugyan hajtnak."
...
"Megvallom, keresztyén vagyok, akarok inkább azért
az keresztyénséggel mind élni s mind halni, mintsem szabadság
nélkül az halálnál is keserûbb életet
élni.".
A fejedelem azonban politikusnak és hadvezérnek
is sokkal szerényebb képességû volt, mint szónoknak.
Rosszul mérte fel az erõviszonyokat: A török birodalom
még nem gyengült meg eléggé, a Habsburgok pedig
még nem voltak képesek Erdély hathatós támogatására.
(Még negyedszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az erõviszonyokban
valóban döntõ változás következzék
be.)
Miután Kemény az áprilisi besztercei országgyûlésen
elutasította a békülékeny török javaslatokat
(fejedelem maradhatott volna, ha fiát túszként a
Portára küldi), és nyíltan szakított
a törökökkel - egyúttal Bécshez fordult segítségért
-, Ali budai pasa a nyár folyamán nagy haddal vonult Erdélybe
és a fejedelmet üldözve végigpusztította
azt. Keménynek sikerült Észak-Magyarországra
menekülnie, de távollétében a török
új fejedelmet ültetett az erdélyi trónra: Apafi
Mihályt.
Ekkor egy rövid ideig úgy látszott hogy megfordul Kemény
balszerencséje: Bécsben mégis a beavatkozás
mellett döntöttek. 1661 õszén
a legjobb császári hadvezért, az olasz születésû
Montecucollit (3 évvel késõbb Szentgotthárdnál
nagy gyõzelmet aratott a törökök felett) küldték
Erdélybe egy jelentős (kb. harmincezres) sereggel, amely akadálytalanul
nyomult elõre, elfoglalta Kolozsvárt is. A helyzet azonban
néhány hét alatt megváltozott. A császári
udvarban újra a békepártiak kerültek többségbe,
Montecucollit visszarendelték, a Portára követet küldtek
a "nézeteltérések elsimítására".
A magára maradt Keményt Kücsük Mehmed jenõi
bég a nagyszõllõsi csatában legyõzte,
a fejedelmet saját huszárságának lovai taposták
halálra, amikor seregének felbomlását megakadályozni
igyekezvén eléjük állt.
Bátorsága és eszmei következetessége (a keresztény Európához való visszatérés igénye) bármennyire rokonszenves is, rossz helyzetmegítéléséből fakadó tévedése újabb tragédiákhoz, Erdély gazdasági erejének, politikai jelentõségének csökkenéséhez, a viszonylagos önállóság további szûküléséhez vezetett.