Helytörténet

Apostag, 1956

Falun általában nem voltak olyan zajosak az 56-os események, mint a városokban, pláne Budapesten. (Még Sántha Ferenc: "Húsz órá"-jában is szinte véletlenül történik csak egy haláleset.)
Sokáig úgy tudtam, hogy nálunk meg semmi "komoly" dolog nem volt, magam - ötévesen - csak Dunaújváros bombázását láttam a konyhaablakból.
Aztán később kiderült, hogy dehogynem, történtek itt is említésre méltó események. A következő - töredékes - beszámoló elsősorban apám emlékei alapján készült:

Apostagra késve és hézagosan jutottak csak információk arról, hogy mi történik Budapesten. Mindenesetre 25-én, vagy 26-án az apostagi téeszből is küldtek egy teherautónyi élelmet a forradalmároknak. Egy-két nappal később (26-án? 27-én?) forradalmi gyűlés volt a községháza udvarán. A gyűlés legfontosabb határozata az iskolaigazgató, Katona László leváltása volt, akire azért haragudtak, mert a pártbizottság tagjai között ő volt a legaktívabb a kulákká nyilvánításokban.
Nem volt idevalósi - a helyiek, beleértve a pártitkárt is, sokkal óvatosabbak voltak a rokoni, baráti, ismerősi szálak miatt, az ő felelősségrevonásuk ezért nem is merült föl a gyűlésen.
A leváltás hírével egy delegáció ment az igazgató lakására, aki - talán nem is ok nélkül - félve az esetleges atrocitástól, elmenekült otthonról.
Néhányan betörtek a helyi pártszervezet irodájába, pár tucat ideológiai könyvet kidobáltak az udvarra és elégették.

A forradalom leverése után néhány embert - az igazgató megfenyegetése miatt - összeszedtek a faluból (Joó Istvánt, Komáromi Lajost és Nyári Illést). Alaposan megverték őket, de néhány hét múlva hazajöhettek. Joó István, akivel én is beszéltem erről, azt mesélte, hogy a helyi rendőr (Szikora Sándor) jött érte, és megmondta neki, hogy jó vastagon öltözzön fel, mert Kunszentmiklósra vagy Szabadszállásra viszik őket, ahol az ávósok (vagy a rendőrök?) meg fogják gumibotozni. Fölöltözött, de így is fekete volt a háta egy hónapig az ütésnyomoktól... (Ő ráadásul tévedésből került a "transzportba", azokban az októberi napokban nem is tartózkodott Apostagon...)

Kispesten esett el a forradalom egyetlen apostagi áldozata, Gölöncsér István. A november 4-én Budapestre benyomuló orosz tankok Kispest határában a szabadságharcosok ellenállásába ütköztek, a harcok közben géppuskasorozat sebezte halálra a fiatal diákot, aki talán csak bámészkodó volt, de az is lehet, hogy több annál. Halálhírét ugyanis az egyik szabadságharcos vitte meg a családnak.
További két apostagit ítéltek börtönre a fegyveres ellenállásban való részvételért: Vizi Ferencet három évre (ő különben Tatabányán harcolt) és Szabados Sándort két és fél évre.