MJJ

Bombák a világűrből

A fenti képet 1994-ben készítette a Hubble űrtávcsõ. Az infravörös tartományban készült felvételen a Jupiterbe zuhanó SL-9 üstökös darabjai láthatók, amint a légkörbe lépve felizzanak. A legnagyobb darabok 2 km körüliek, ez kb. 10 millió megatonnás becsapódási energiát jelent, a becsapódások összenergiája - TNT robbanóerõre átszámítva - kb. 100 millió megatonna volt.

Ha 65 millió évvel ezelõtt a Földrõl készült volna felvétel hasonló távolságból - mondjuk egy fejlett, idegen civilizáció űrhajójából - valami hasonló látványt rögzíthetett volna. (Azzal együtt is, hogy az SL-9 üstökös 26 darabban érte el a Jupitert - az óriásbolygó nagy gravitációs ereje már elõbb szétszakította -, a Föld impactora 1-4 darabban érkezett.) Akkor a Földnek ütközött egy 10-15 km átmérõjű aszteroida, a felszabaduló energiamennyiség szintén 100 millió megatonna körül volt. Csakhogy a mai Jupiterrel ellentétben a Föld már 65 millió évvel ezelõtt is gazdag élõvilágnak adott otthont, amely számára az ütközés gyakorlatilag a világvégét jelentette. Azok az élõlények, amelyeket a becsapódás által okozott erdõtüzek, földrengések, szökõárak és vulkánkitörések nem pusztítottak el, annak az erõs lehűlésnek estek áldozatul, amelyet a légkörbe került óriási mennyiségű por és hamu okozott: a sötétségbe borult Földön egy újabb jégkorszak kezdõdött. Az élõvilág zöme elpusztult, ekkor haltak ki a dinoszauruszok is.

Kisebb méretű aszteroidák és üstökösök azóta is nem egyszer eltalálták a Földet, csak az utolsó néhány száz évbõl is több ilyen becsapódásról tudunk. Az egyik legismertebb eset a múlt század elején Szibériában, a Köves-Tunguzka folyó tájára érkezõ meteorit, vagy üstökös volt. A levegõben robbant szét, 40 km sugarú körben letarolva az erdõt, a robbanás energiája kb. 15 megatonnás lehetett.
Tudunk-e valamit tenni a világűrbõl fenyegetõ apokalipszis ellen?
Úgy tűnik, igen. Az idõben észlelt veszélyes aszteroida valószínűleg sikeresen eltéríthetõ, és a legnagyobb veszélyt jelentõ - nagyméretű - égi bombák földerítésére elég jó esélyünk van. A NASA Spaceguard Survey (Űrvédelmi Felügyelet) részlege a világ sok más intézményének, obszervatóriumoknak, amatõr kutatóknak a bevonásával nemzetközivé szélesített - 2008-ig tartó - program keretében folyamatosan figyeli a Földet megközelítõ pályán mozgó legveszélyesebb - 1 km-nél nagyobb - aszteroidákat. A hamarosan befejezõdõ munka irányítói már most megkezdték a lobbizást a következõ kategóriába tartozó - 100 m - 1 km közötti átmérõjű - potenciálisan veszélyes aszteroidák földerítését célzó program elfogadtatásáért az USA Kongresszusában.

A Földnek tartó aszteroidák eltérítésére számos ötlet született. A legjobbnak az a terv tűnik, hogy egy Föld-Hold közötti Langrange-pontba telepített űrbázisról indított, nagy robbanótöltettel fölszerelt rakétákkal löknék le a veszélyes pályáról a behatolót. (A Langrange-pontban a két égitest vonzása kiegyenlíti egymást, az űrbázis így minimális energiával stabilizálható.)
Az Európai Űrügynökség (ESA) 2010-15 között fõpróbát tart: Rakétát lõnek egy aszteroidába, a becsapódás részleteirõl egy másik, korábban odaküldött szonda számol majd be (Sancho-Hidalgo program).